„Mindent megteszek érted!” – Egy mondat, amely gyakran válik a társfüggő kapcsolatok mottójává.
Kívülről nézve ideálisnak tűnhet egy ilyen párkapcsolat: a partnerek elválaszthatatlanok, mindent együtt csinálnak, és folyamatosan gondoskodásról tesznek tanúbizonyságot – írja a tudósítója.
Ám ez a homlokzat gyakran fájdalmas szimbiózis kapcsolatot takar, ahol ketten egyként léteznek, elveszítve saját „énjüket”.
Fotó: Pixabay
A társfüggőség szeretetnek álcázza magát, de valójában a teljes ellentéte, mivel az ellenőrzésen és a teljes összeolvadáson alapul. Az egészséges kötődés azt feltételezi, hogy két független ember választja az együttlétet, míg a társfüggő kapcsolatok olyan helyzethez hasonlítanak, amelyben egyikük sem tud egyedül túlélni. A pszichológusok megjegyzik, hogy ennek a modellnek a gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza, ahol a szeretet feltételes volt, és „ki kellett érdemelni”.
A társfüggő viselkedésű személy a megmentő szerepét vállalja, megpróbálja megoldani partnere minden problémáját, és felelősséget vállal érzéseiért és hangulatáért. Élete a másik körül forog, saját érdeklődése és hobbija fokozatosan háttérbe szorul, majd teljesen eltűnik. Egy ilyen kapcsolatban nincs helye az egészséges határoknak, ezért minden távolságtartási kísérletet árulásnak érzékelnek.
Az „áldozat” szerepébe esett partner készségesen áthárítja a felelősséget az életéért a másikra, lehetővé téve számára, hogy irányítsa és ellenőrizze önmagát. Kívülről úgy tűnhet, hogy gyenge és tehetetlen, de valójában mesterien manipulálja megmentőjét a bűntudat felhasználásával. Ez a játék akár évekig is tarthat, amíg az egyik résztvevő az érzelmi kimerülés határára nem kerül.
Ebből az ördögi körből rendkívül nehéz kitörni, mert az ilyen kapcsolatok mérgező voltuk ellenére a biztonság és a rászorultság illúzióját keltik. Ennek a köteléknek a megszakítása a legerősebb, a kábítószer-elvonáshoz hasonló „elvonással” és a pusztulás érzésével jár. A gyógyuláshoz vezető első lépés annak felismerése, hogy az igaz szerelem nem okozhat állandó fájdalmat és bűntudatot.
A pszichoterapeuták azt javasolják, hogy kezdjük kicsiben: vegyük vissza a saját, a partnertől elkülönített hobbinkat és társasági körünket. Ez eleinte furcsának, sőt ijesztőnek fog tűnni, hiszen egyedül cselekszenek, nem párként. De így lépésről lépésre visszaszerezhető az elveszített önértékelés és személyes tér.
Rendkívül hasznos megtanulni felismerni a manipulációt, és finoman, de határozottan ellenállni neki. Ha a partnere bűntudatot próbál kelteni önben, amiért a barátaival tölti az estét, ne keressen kifogásokat, hanem egyszerűen mondja ki: „Jogom van a saját időmhöz”. Ez az egyszerű mondat drámaian megváltoztathatja az erőviszonyokat a kapcsolatában.
Meg kell értened, hogy a társfüggőség nem egy ítélet, hanem egy mélyen megtanult viselkedésminta, amely megváltoztatható. Ez a folyamat hosszú, és sok munkát igényel önmagadon, néha szakember segítségével. De az eredmény megéri – végre képes leszel egy igazán érett és egészséges kapcsolatot építeni, amely a szabadságon és a tiszteleten, nem pedig a félelmen és a teljes kontrollon alapul.
Olvassa el továbbá
- Miért élsz párhuzamos életet: hogyan válik a csend a kapcsolatok fő ellenfelévé
- Miért érzik magukat csalónak a sikeres emberek: mit rejt az imposztor-szindróma
