Mi van, ha a terméshozam legfőbb titka nem a műtrágyában, hanem a növények megfelelő szomszédságában rejlik az ágyásban?
A növények kompatibilitásának, vagyis az allelopátiának a gondolata már régen nem a mezőgazdaság ezoterikusainak a területe, hanem tudományos alátámasztást kapott – számol be a tudósítója.
Egyes növények képesek elriasztani a kártevőket szomszédaiktól, mások vonzzák a hasznos rovarokat, megint mások pedig létfontosságú elemekkel gazdagítják a talajt.
Fotó:
Klasszikus példa a sárgarépa és a hagyma duója, ahol a hagyma a sárgarépalégyet, a sárgarépa pedig a hagymalégyet taszítja. Ha egy ágyásba ültetjük őket, a gyökérnövények károsodása jelentősen csökkenthető egyetlen vegyszeres kezelés nélkül.
Nem kevésbé előnyös a bazsalikom szomszédsága a paradicsommal, ez az illatos fűszernövény nemcsak a paradicsom ízét javítja, hanem a gyümölcsevő pillangókat is megzavarja. A káposztafélék között termő kapor viszont a hernyókra vadászó ragadozó rovarok menedékévé válik.
Nem minden kombináció ilyen jó, például a burgonyát és az uborkát a közös betegségek miatt messze kell egymástól elhelyezni. A babot viszont a padlizsán mellé kell ültetni, hogy nitrogénnel lássuk el őket.
A figyelmes zöldségkertész bármikor kísérletezhet, hogy saját növényközösségeket hozzon létre. Fontos megjegyezni, hogy a vegyes ültetvények legalább annyira az esztétikáról, mint az előnyökről szólnak.
A sokszínű saláták, a faragott sárgarépalevelek és a karcsú póréhagymasorok meglepően festői képet alkotnak. Egy ilyen zöldségeskert nem úgy néz ki, mint egy ipari ültetvény, hanem mint egy teljes értékű élő szervezet.
Olvassa el még
- Hogyan tegyük a gyökereket az Ön hasznára: a legfőbb víztitok, amiről a kertészek hallgatnak
- Miért hagyták abba az okos kertészek a gyomok elleni harcot: egy váratlan fordulat a kertészkedésben
