A világ úgy működik, hogy sokan csak akkor döbbennek rá az empátia valódi értékére, amikor annak fülsiketítő hiányával szembesülnek.
Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy ez csak egy divatos kifejezés az önéletrajzban, de a neurobiológia sokkal mélyebb képet tár fel – számol be a tudósítója.
Az agyunkban lévő tükörneuronok nemcsak akkor gerjednek, amikor mi magunk végzünk egy cselekvést, hanem akkor is, amikor mások cselekedeteit figyeljük. Ez az összetett rendszer áll annak a képességünknek a középpontjában, hogy szinte úgy érezzük mások fájdalmát és örömét, mintha a sajátunk lenne.
Fotó: Pixabay
A pszichológus azonban megjegyzi, hogy az emberek gyakran összekeverik az empátiát a szimpátiával, pedig ezek alapvetően különböző dolgok. A szimpátia gyakran megmarad a sajnálat szintjén, míg a valódi empátia sokkal többet igényel – érzelmi bevonódást és kísérletet arra, hogy megértsük a másik indítékait anélkül, hogy elveszítenénk a saját határainkat.
E belső támogatás nélkül az empátia könnyen érzelmi kiégéssé fajulhat, amikor az ember elkezdi cipelni mások problémáinak súlyát. A pszichológusok ragaszkodnak ahhoz, hogy az egészséges empátiának magában kell foglalnia az érzelmeink tudatos szabályozását.
Például egy nehéz beszélgetés után hasznos megkérdezni magunktól: vajon ezek az én valódi érzéseim, vagy egyszerűen csak „elkaptam” valaki más állapotát? Egy ilyen belső ellenőrzés segít elkülöníteni a saját érzelmeket mások érzéseitől, és fenntartani a mentális egészséget.
Egy újságíró ismerősöm mesélte, hogy miután interjút készített egy tragédia túlélőjével, napokig összetört és depressziós volt. Később jött a felismerés: tudtán kívül magára vette valaki más gyászának teljes súlyát, így nem hagyott érzelmi teret magának.
Az empátia fejlesztése nem arról szól, hogy megpróbálunk mindenkinek megfelelni. Inkább arról a készségről van szó, hogy finoman ráhangolódjunk a beszélgetőpartner érzelmi hullámára anélkül, hogy a saját dallamunkat megtörnénk.
Az aktív hallgatás gyakorlata, amikor teljesen a partner szavaira koncentrálsz, anélkül, hogy értékelnéd vagy előkészítenéd a választ, erőteljes eszköznek bizonyul. Lehetővé teszi, hogy ne csak a szavakat, hanem a mögöttük lévő érzéseket is meghalljuk.
Végső soron a mély empátiára való képességről kiderül, hogy nem gyengeség, hanem a csendes erő egy formája. Lehetővé teszi számunkra, hogy erősebb és őszintébb kapcsolatokat építsünk ki egy egyre zajosabb és távolságtartóbb világban.
Olvassa el még
- Miért szabotálja az agy a fontos feladatokat: hogyan irányítja a dopamin a motivációt
- Hogyan különböztessük meg az intuíciót a félelemtől: 3 munkamódszer a kételkedőknek
