Valahol egy évszázados tölgyfa gyökerei alatt egy egészen más élet pezseg, az alkalmi járókelő számára láthatatlanul.
Lakója nem csak egy állat, hanem a földalatti labirintusok igazi építésze – számol be a tudósítója.
A borz, ez a fáradhatatlan építő, a nap nagy részét azzal tölti, hogy tökéletesítse bonyolult lakhelyét. Erős, aránytalanul hosszú karmai lapátként és feszítővasként is szolgálnak.
Fotó: Pixabay
A borzbarlangok rendszere, az úgynevezett telepek évtizedekig fennmaradhatnak, és öröklés útján öröklődnek. Az állatok nemzedékei bővítik és mélyítik ezeket a földalatti összeköttetéseket, egész városokat hozva létre szellőzéssel és több vészkijárattal.
A borzok egyik szakértője, aki több éven át megfigyelt egy ilyen kolóniát, csodálattal jegyezte meg tisztaságukat. Az állatok rendszeresen cserélik a száraz fűből és levelekből álló almot, és a régit a felszínre hozzák.
Táplálékuk hihetetlenül változatos, a földigilisztáktól és lárváktól a bogyókig és gyökerekig. Ez a mindenevés segíti a borzot abban, hogy a területén maradjon anélkül, hogy közvetlen versenybe szállna más ragadozókkal.
A közhiedelemmel ellentétben, miszerint lassú, a borz meglepően fürge tud lenni veszély esetén. A konfliktusokat azonban inkább távolról oldja meg, és a hívatlan vendégeket előre figyelmezteti szúrós pézsmaszagával.Nappal látni őt – nagy ritkaság, az alkonyat aktív prédává teszi ezt a remetét. Egy halk zizegés az erdő talaján, és egy csíkos fej megpillantása a fűben, ez minden, amit a megfigyelő kap.
Élete az erdővel harmóniában lévő, módszeres és rendezett élet példája. A borz nem keresi a konfrontációt, inkább a fáradságos munkát és saját világának mindenki elől elrejtett rendezését részesíti előnyben.
Olvassa el még
- Hogyan nyírjuk le a macska karmait: lépésről lépésre a legfélelmetesebb gazdik számára
- Miért lovagol a kutya a fenekén a padlón: 3 fő ok a férgek mellett
