A halogatás az agyunk működésének alapvető mechanizmusaiban gyökerezik, nem pedig egyszerű lustaságban.
Az agyunk folyamatosan keresi a módját annak, hogy minimalizálja a veszélyeket és maximalizálja az azonnali jutalmakat – számol be a .
Amikor egy kihívást jelentő feladatra gondolsz, az amygdala, a félelem feldolgozásáért felelős szerv, a kudarc potenciális fenyegetéseként érzékelheti azt. Ez kiváltja a „üss vagy fuss” választ, ami arra késztet, hogy elkerülje a kellemetlenségeket, és kellemesebb tevékenységeket válasszon.
Fotó: Pixabay
Az agyad dopaminkörzete ösztönzi a gyors kielégülést hozó viselkedéseket, például a közösségi média görgetését. Egy összetett, késleltetett kimenetelű projekt nem vált ki ugyanolyan azonnali dopaminlöketet, ezért az agyad ellenáll annak elkezdésének.
Evolúciósan az agyunk arra van programozva, hogy a rövid távú túlélési célokat előtérbe helyezve energiát takarítson meg. A kanapén való üldögélés biztonságosabb és energiatakarékosabb megoldásnak tűnik az agy számára, mint egy nehéz munkafeladat megoldása.
Az állandó halogatás ördögi kört hoz létre, amely növeli a szorongást és csökkenti az önbecsülést. A feladat minden egyes elkerülése csak megerősíti az agy számára, hogy a tevékenység valóban veszélyes, ami megerősíti a halogatás mintáját.
Az akaraterő kimerül, mint egy izom, mert jelentős mentális energiaráfordítást igényel. Ha csak az önuralomra hagyatkozunk a halogatás elleni küzdelemben, az biztos út a frusztrációhoz és a bűntudathoz.
Az idegtudósok egy módszert javasolnak az idegi kapcsolatok „újrakábelezésére” a feladathoz való hozzáállás megváltoztatásával. Meg kell tenned az első lépést, hogy kishogy ne okozzon agyi ellenállást.
Csökkentse a tervezett cselekvést az abszolút minimumra, például, ígéret „írj egy mondatot” vagy „nyiss meg egy fájlt”. Ez a megközelítés megtéveszti az amygdala-testet, amely nem érzékeli a mikrolépést komoly fenyegetésként.Ne a végső grandiózus célra, hanem a folyamatra és a legkisebb következő cselekvésre összpontosítson. Az agy könnyebben megelégszik egy konkrét és egyszerű cselekvéssel, mint egy elvont és ijesztő mennyiségű munkával.
A mikrolépések rendszeres elvégzése új idegi pályákat képez, amelyek a tevékenységet pozitív érzelmekhez kötik. Idővel az agyad nem a stresszel, hanem a teljesítés érzésével és a kapott jutalommal kezdi majd társítani a munka elkezdését.
Ez a módszer következetesen csökkenti a belső ellenállást, és fokozatosan fenntartható szokássá alakítja a produktív cselekvést. Arra neveled az agyadat, hogy ne csak a végeredmény, hanem az előrehaladás folyamata is elégedettséget nyújtson.
Így a neurobiológiai alapok megértése lehetővé teszi, hogy ne harcolj tovább önmagad ellen, hanem kezdj el együttműködni az agyaddal. Az egyszerű és következetes lépések sokkal hatékonyabbnak bizonyulnak a halogatás leküzdésében, mint a titáni akarati erőfeszítések.
Olvassa el még
- Hogyan különböztessük meg az intuíciót a félelemtől: 3 munkamódszer a kételkedőknek
- Hogyan tanuljuk meg meghallgatni a beszélgetőpartnerünket: három technika a párbeszédben való teljes elmélyüléshez
