Sok kapcsolat idővel észrevétlenül kényelmes élettársi kapcsolattá alakul át, ahol a közös élet és a megszokás válik a fő kaptafává.
Az emberek továbbra is egy fedél alatt élnek, közös költségvetést vezetnek, sőt, még gyerekeket is nevelnek, de a szikra már régen elszállt közöttük – állítja a tudósítója.
A szervezési feladatokkal tökéletesen megbirkóznak, legyen szó akár egy nyaralás megtervezéséről vagy a konyha felújításáról, de azt egyáltalán nem tudják, hogy a másik felük miről álmodik. Az érzelmi üresség stabilitásnak álcázza magát, a veszekedések hiányát pedig összetévesztik a harmóniával. A pszichológusok ezt az állapotot „egzisztenciális vákuumnak” nevezik a párkapcsolatban.
Fotó: Pixabay
A partnerek megszűnnek egymás örömének és inspirációjának forrásai lenni, és hatékony munkatársakká válnak a „közös élet” nevű projektben. Tökéletesen működnek, de megszűnnek érezni, ami halálos a szeretetteljes kapcsolatra nézve. A magánytól vagy az anyagi instabilitástól való félelem gyakran erősebb, mint az igazi boldogság iránti vágy.
Az egyik legriasztóbb vészcsengő az, amikor azon kapod magad, hogy unatkozol valakivel, akivel egykor hajnalig tudtál beszélgetni. A kommunikáció a praktikus dolgok megbeszélésére redukálódik, a nevetés és a könnyed flörtölés pedig a távoli múlté marad. Eltűnik az a játékosság, ami a romantikus kapcsolatokat megkülönbözteti a többitől.
A szakértők megjegyzik, hogy gyakran maguk az emberek sem veszik észre a probléma mélységét, amíg nem szembesülnek egy külső válsággal, vagy nem találkoznak valakivel, aki újra lángra lobbantja bennük a szikrát. Ez a találkozás lesz az a katalizátor, amely leleplezi az évek óta az egyesülésükben felgyülemlett ürességet. A megelőzés mindig kevésbé fájdalmas, mint egy elhanyagolt eset gyógyítása.
Mit tegyen tehát, ha ebben a csapdában találja magát? A szakértők azt javasolják, hogy kezdjük kicsiben – tudatosan vezessünk be egy újdonságot a megszokott életmódba. Nem kell grandiózus gesztusokat tenni, például körbeutazni a világot. Próbáljatok meg együtt elmenni egy szokatlan workshopra, vagy egyszerűen csak főzzétek meg a vacsorát egy új recept szerint, tegyétek el a telefonokat.
Beszédes egy pár története, akik 12 év házasság után majdnem szakítottak. Akkor jöttek rá a problémára, amikor rájöttek, hogy hónapokkal ezelőtt nevettek utoljára igazán együtt. Úgy döntöttek, hogy megteszik azt az őrültségnek tűnő lépést, és jelentkeznek páros táncra. A testi kontaktus és az igény, hogy szavak nélkül érezzék egymást, segített nekik újra felfedezni éppen ezt a könnyedséget.
A kulcs az, hogy a „Ki a hibás?” helyett a „Mit hagyunk ki mindketten?” kérdésre helyezzük a hangsúlyt. Ez egy közös felfedezés, nem pedig a végletek keresése. Gyakran kiderül, hogy mindkét partner ugyanarra vágyik: kalandvágyra, mély beszélgetésekre vagy egyszerű gyengédségre, de félnek beismerni.
A kényelmes együttlét állapotából való kilépéshez bátorságra és a kényelmetlenül lenni akarásra van szükség. De ez a kockázat az, hogy visszaszerezzük az élő, valódi érzéseket a kényelmes, de élettelen párkapcsolati szimuláció helyett. Végül is erről szól az együttlét.
Olvassa el még
- Mi történik, ha már nem csodálod a partneredet: a vakság hatása a párkapcsolatokban
- Miért kell veszekednünk: az erős kapcsolat váratlan titka
