A tollas háziállatok tulajdonosai néha elborzadva tapasztalják, hogy ragyogó és beszédes társuk hirtelen elkezdi tépkedni a saját tollait, vagy monotonul ringatózni az ülőkén.
Sokan ezt betegségként írják le, pedig a probléma gyökere gyakran a pszichológia, nem pedig a fiziológia területén rejlik – számol be a .
Ezek a szorongásos viselkedések az érzékszervi megvonás és a szellemi testmozgás hiányának közvetlen következményei. A természetben egy papagáj napja percekre van beosztva: élelemkeresés, kommunikáció a rajjal, repülés, tollazatápolás. A ketrecben azonban ez a sűrű menetrend az evés és az alvás rutinjává válik.
Fotó:
A destruktív viselkedés egy segélykiáltás, egy módja annak, hogy elfoglaljuk magunkat, amikor a környezetünk nem nyújt ingereket. Az öncsipkedés például unaloműzésből triviális tollszedegetésként kezdődhet, és átmeneti megkönnyebbülést hozó kényszeres szokássá fejlődhet.
Tapasztalt ornitológusok a fogságban tartott papagáj életét egy magas intelligenciájú gyermekéhez hasonlítják, zárt egy üres szobában. A komplex problémák megoldására programozott agya egyszerűen nem tud tétlenül állni. Megtalálja, hogy valahová kötődjön, még akkor is, ha ez a cselekvés romboló hatású.
A probléma megoldásának kulcsa a környezet alapvető gazdagítása. Nem arról van szó, hogy egyszerűen évente egyszer kicseréljük a játékokat. A háziállatnak interaktív rejtvényekre van szüksége, ahol jutalomfalatokkal jutalmazzák a találékonyságot és a felfedezésre váró tárgyak rendszeres cseréjére.
A ketrec elhelyezése óriási szerepet játszik. Ha a családi élet középpontjába helyezzük, de huzat és közvetlen zaj nélkül, lehetőséget adunk a madárnak arra, hogy megfigyelő legyen. A család életének puszta figyelése már egyfajta tévésorozatot jelent a madár számára, amely gondolatébresztőt ad neki.
A gazdával való élő interakciót nem helyettesíti semmi. Tíz perc pozitív megerősítéses tréning vagy közös játék sokkal többet tesz egy papagájért, mint a legdrágább játékokkal egyedül eltöltött egész nap. Társas lény, aki vágyik a párbeszédre.
Az ismerősök hullámos papagája gyökeresen átalakult, miután elkezdték nem csak kiengedni a ketrecből, hanem igazi küldetéseket szerveztek neki. Egyszerű labirintusokat építettek szárított reggelizőpehelyből és kartonpapírból készült diófélékből, amelyeket csőrével kellett elpusztítania, hogy eljusson a finomságokhoz.
A madár lelkesen vett részt ezekben a tevékenységekben, és a mellkasáról végül eltűntek a kitépett tollak nyomai, helyükre egészséges és fényes tollazat került.
Ez az eset ismét bizonyítja, hogy egy fogságban tartott papagáj boldog élete nem annyira a tágas ketrecről szól, mint inkább a gazdag és kiszámítható szocializációról, amely biztonságérzetet és elkötelezettséget ad.
Olvassa el még
- Miért dönti a kutya a fejét: meglepő okai a tapogatózó szokásnak
- Miért dorombolnak a macskák: egy ősi megértés rejtett mechanizmusa
