Ez az imádnivaló fejbillentő póz még a legszigorúbb ember szívét is megolvasztja.
A fotogén gesztus mögött azonban a kutyák intelligenciájának és fiziológiájának összetett működése áll, nem pedig csak a cuki kinézetre tett kísérlet – állítja a tudósítója.
A leglogikusabb elméletnek az tűnik, hogy a kutyák azért csinálják, hogy jobban halljanak. A dobhártyájuk szerkezete lehetővé teszi számukra, hogy a fülüket a hangforrás irányába irányítsák, és a fej enyhe megdöntése segíthet nekik abban, hogy pontosabban meg tudjanak határozni egy ismerős parancsot vagy hanglejtést. Ez különösen igaz azokra a szavakra, amelyeket a háziállat a sétához vagy az ételhez társít.
Fotó:
Egy másik, nem kevésbé meggyőző elmélet a látás sajátosságaihoz kapcsolódik. Sok fajta hosszú pofája egyfajta „vakfoltot” hoz létre közvetlenül az orr előtt, ami megakadályozza, hogy az emberi arc alsó részét lássuk. A kutya a fejének megdöntésével egyszerűen javítja a látását, hogy lássa a legfontosabbat – gazdája száját, amely a beszéd és az érzelmek forrása.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar tudósai által végzett tanulmány szerint azok a kutyák, akik gyakrabban döntenek fejet az emberrel való érintkezés során, jobban teljesítenek a játékok nevének megjegyzése terén. Ez arra utal, hogy a gesztus a koncentráció és az emlékezés folyamatának külső jele lehet.
Feltételezhető, hogy ezen a ponton az állat agya aktívan feldolgozza az ismerős hangot, és megpróbálja azt egy konkrét jelentéshez vagy elváráshoz illeszteni. Ez nem csupán reflex, hanem a kommunikációban való elkötelezettség jele. Az ilyen kutyák nem csak hallgatnak, hanem valóban megpróbálják megérteni.
A szociális szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A kölykök gyorsan megtanulják, hogy bizonyos viselkedések pozitív reakciót váltanak ki az emberekből – mosoly, szeretetteljes beszéd, simogatás. A fejbillentés, bár kezdetben önkéntelen gesztus, könnyen sikeres szociális taktikává válik.
A háziállat szó szerint megtanulja, hogy érthető és kellemes legyen a gazdája számára. Látja, hogy a gesztusát aranyosnak találják, és megismétli azt újra, hogy meghosszabbítsa az interakciót és a figyelem egy részét megkapja. Ez a több tízezer évvel ezelőtt háziasított faj és az ember közötti mély érzelmi kötődés bizonyítéka.
Egy nap a vidéki szomszédom, akinek egy öreg spánielje van, egy vicces történetet mesélt. Az általában flegma kutyája mindig megélénkült, és viccesen oldalra billentette a fejét, amikor a nő a kezébe vette a pórázát. A reakció akkor is ugyanaz volt, ha csendben tette, csak úgy, hogy kivette a szekrényből.
Ez az eset megerősíti, hogy néha egy gesztus egy egész viselkedéskomplexum része lehet, amely egy kellemes esemény várakozásához kapcsolódik. Néma, de nagyon ékesszóló kérdéssé válik: „Megyünk?”. Ha tehát belenézünk azokba az intelligens, megértő szemekbe, biztosak lehetünk benne, hogy bennük összetett és értelmes munka folyik.
Olvassa el még
- Miért dorombolnak a macskák: egy ősi megértés rejtett mechanizmusa
- Hogyan olvashatunk egy macska csókjából: miért pislog rád lassan
