Az ölünkbe kuporodó macskából áradó titokzatos rezgés a boldogság legőszintébb kifejezésének tűnik.
E megnyugtató hang mögött azonban a tudósítója szerint egy sokkal összetettebb, helyenként drámai történet húzódik meg.
A tudósok régóta vitatkoznak arról, hogy a macskák pontosan hogyan is adják ki ezt a jellegzetes hangot. Ma az uralkodó elmélet szerint a dorombolás a gégében születik: izmok irányítják a hangszalagok mozgását a be- és kilégzés során, ami ritmikus rezgésre készteti őket. Ez a mechanizmus 25 és 150 Hz közötti frekvencián működik, ami már önmagában is nyomra vezet a többfeladatú viselkedéshez.
Fotó:
Kiderült, hogy a macskák szinte születésüktől kezdve dorombolni kezdenek, a vak és süket kiscicák ezt a rezgést használják jelzésként anyjuknak etetés közben. Ez egyfajta akusztikus jeladó, amely megerősíti, hogy minden rendben van, és a kommunikáció létrejött. Érdekes módon az anyamacska gyakran válaszol is, megnyugtatva ezzel utódait.
De hiba lenne a dorombolásra kizárólag a boldogság szimbólumaként gondolni. Az állatorvosok megfigyelései azt mutatják, hogy az állatok gyakran akkor adják ki ezeket a hangokat, amikor rendkívüli stressznek vannak kitéve, fájdalmat éreznek, vagy akár haláluk előtt. Ez arra késztette a kutatókat, hogy azt feltételezzék, a dorombolás az öngyógyítás evolúciós mechanizmusa lehet.
Bizonyos frekvenciájú rezgések bizonyítottan elősegítik a csontok növekedését és a szövetek regenerálódását, mivel a csontok a stresszre kifejezetten erősödéssel reagálnak. Az órákig mozdulatlanul fekvő macskák a dorombolást belső fizioterápiaként használhatják, hogy csontvázukat és izmaikat tónusban tartsák.
Nem egyszer vették már észre a gazdik, hogy kedvencük elkezdte „bekapcsolni a motort”, amikor egy tál ételhez közeledett, vagy jutalomfalatért könyörgött. Ez arra késztette a zoopszichológusokat, hogy elgondolkodjanak a hangok manipulatív funkcióján. A nyávogással egybefonódó különleges, nyomatékosabb és kissé szánakozó dorombolás erősebb hatást gyakorol az emberi pszichére.
Kísérletileg megállapították, hogy az ilyen „könyörgő” dorombolás akusztikai jellemzői alapján hasonlít a csecsemősíráshoz. Az ösztönök szintjén az ember egyszerűen nem tud közömbös maradni egy ilyen hang iránt. Így a macskája nemcsak aranyos, hanem briliáns stratéga is lehet egy további adag finomság kinyerésében.
A cikk szerzőjének volt alkalma szemtanúja annak, hogy saját macskája, aki soha nem volt különösebben ragaszkodó, több napon keresztül nem hagyta el a beteg rokonát, folyamatosan dorombolva. Lefeküdt mellé, odabújt hozzá, és hangos, kimért dorombolása úgy tűnt, jobban hat, mint bármilyen gyógyszer.
Ez a tapasztalat megerősíti a tudósok feltételezését a dorombolás fajon belüli kommunikatív és nyugtató szerepéről. Univerzális nyelvként működik, a teljes biztonságtól a segítségkérésig terjedő állapotokat közvetít. Amikor tehát ezt a tiszteletteljes rezgést érzi az ujjainál, ne feledje, hogy a legintimebb tulajdonát bízzák önre.
Olvassa el még
- Így olvassuk le a macskacsókot: miért pislog lassan csak rád
- Miért ért meg igazán a kutyád: a nem nyilvánvaló jelek, amiket nem veszünk észre
