Sok pár külső nyugalma mögött gyakran ki nem mondott érzelmek óceánja húzódik meg – az enyhe ingerültségtől a mély szomorúságig.
Mosolygunk, amikor sírni szeretnénk, és azt mondjuk, hogy „minden rendben van”, pedig belül minden összezsugorodik a haragtól, a harmónia illúzióját keltve – számol be a TUT HÍR tudósítója.
A jólétnek ezt a homlokzatát félelemből építjük fel – attól, hogy túl sebezhetőnek tűnjünk, hogy félreértik, vagy ami még ijesztőbb, hogy konfliktust provokálunk. Az ideális partnerek álarcát viseljük, megfeledkezve arról, hogy az igazi intimitás csak az őszinteségben születik meg, annak minden nem ideális megnyilvánulásával együtt. A pszichológusok „elkerülő kötődésnek” nevezik azt, amikor valaki feláldozza az érzéseit egy képzeletbeli párkapcsolati béke kedvéért.
Fotó: Pixabay
Idővel ez a viselkedés veszélyes szokássá válik, ami érzelmi kimerüléshez vezet. Az elfojtott érzelmek nem tűnnek el nyomtalanul – felhalmozódnak, és passzív agresszióban, gyakori megfázásban vagy abszolút jelentéktelen dolgok miatt hirtelen dühkitörésekben találnak kiutat. A test mindig számlát ad a ki nem mondott érzelmekért.
Egy nő elmesélte, hogy házassága öt éve alatt hogyan próbált „kényelmes” feleség lenni, soha nem mutatott haragot vagy fáradtságot. Az eredmény egy csendes idegösszeomlás volt a konyhában, amikor nem találta a kedvenc csészéjét. Az ehhez hasonló pillanatok mutatják meg az évek során felépített védekezés törékenységét.
Az érzelmi intelligencia szakértői hangsúlyozzák: az érzések kifejezése nem gyengeség, hanem az érett egyén készsége. Nem arról van szó, hogy mindent, ami eszünkbe jut, a partnerünkre zúdítunk, hanem arról, hogy képesek vagyunk pontosan megnevezni az élményeinket, és közérthető módon megosztani azokat. Ez egy művészet, amelyhez némi bátorság és gyakorlat szükséges.
Sokan attól tartanak, hogy az őszinteség tönkreteszi a kapcsolatokat, de a gyakorlat éppen az ellenkezőjét mutatja – a kimondatlanból lesz az a fal, amely lassan megnő a szerető emberek között. Az igazi intimitás csak akkor lehetséges, ha megengedjük magunknak és partnerünknek, hogy valódiak legyünk, minden félelmünkkel és kétségünkkel együtt.
Kezdjük kicsiben – azzal, hogy bevalljuk magunknak, mit is érzünk valójában abban a pillanatban. Ezután megpróbálhatod megosztani ezt a partnereddel, egy egyszerű szabályt alkalmazva: „Úgy érzem, hogy [эмоция]amikor [конкретное действие]mert [объяснение]”. Ez a formula segít elkerülni a vádaskodást és konstruktív irányba terelni a beszélgetést.
Az érzelmek kifejezésének biztonságos terének megteremtése közös erőfeszítés. Ha mindkét partner egyetért abban, hogy nem szakít félbe, nem értékeli le a másik tapasztalatait, és nem siet azonnal tanácsot adni, akkor a kölcsönös megértés igazi csodája történik. Fokozatosan a félreértéstől való félelem átadja helyét a bizalomnak.
A legnagyobb irónia talán az, hogy éppen a „nem ideális” érzelmeink – szomorúság, félelem, bizonytalanság – tesznek minket igazán bensőségessé. Azzal, hogy partnerünknek megengedjük, hogy lássa valódi érzéseinket, egyedülálló esélyt adunk neki, hogy ne egy képet, hanem egy élő embert szeressen, összetett belső világgal.
Olvassa el még
- Amikor a kényelem felülkerekedik az érzéseken: A láthatatlan pár csapdája
- Mi történik, ha már nem csodálod a partneredet: a vakság-effektus a párkapcsolatokban
