Paradoxnak tűnik, hogy a világos személyes határok kijelölését gyakran az elidegenedés aktusának tekintik.
Sokan attól tartanak, hogy a „szükségem van az egyedüllétre” mondatot elutasításnak vagy szeretethiánynak fogják fel – írja a .
A gyakorlatban ez pont fordítva működik – a partner személyes terének tiszteletben tartása a bizalom betonjává válik.
Fotó:
Az egészséges határok nem magas kerítést jelentenek, hanem világos szabályokat a személyes területedre való belépéshez. Közlik, hol ér véget az Ön felelőssége, és hol kezdődik a másik személy komfortzónája. Például tiszteletben tartod a partnered olyan hobbijait, amelyek téged nem érdekelnek, vagy az olvasással vagy sétával töltött személyes idejét.
Egy családpszichológus az ilyen kapcsolatokat két egymás mellett növő erős fához hasonlítja. A gyökereik összefonódnak, támaszt nyújtanak, de a törzsek önállóak maradnak. Az összeolvadás, amikor a partnerek feloldódnak egymásban, gyakran vezet az identitás elvesztéséhez és a krónikus elégedetlenség érzéséhez.
Amikor valaki folyamatosan feláldozza az érdekeit, csendben felhalmozza a sérelmeket és figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit, észrevétlenül elkezdi kimeríteni magát.
Az érzelmi kiégés egy párkapcsolatban sokkal gyorsabban bekövetkezik, mint ahogyan az látszik, és ingerlékenységben és apátiában nyilvánul meg. A szeretet megszűnik táplálni a kapcsolatot, és a felelősségek rutinjává válik.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a legegyszerűbb módja a határok kiépítésének megkezdéséhez, ha nyíltan beszélünk az érzéseinkről az „önmegszólítás” segítségével.
Ahelyett, hogy megdorgálnád, hogy „soha nem mosogatsz el”, mondhatod, hogy „fáradtnak és frusztráltnak érzem magam, amikor egy nehéz nap után meglátom a teli mosogatót”. Ezáltal eltűnik a vádló hangnem, és az érzékelésedre összpontosítasz.
Egy ismerősöm, aki a válás küszöbén állt, úgy döntött, hogy kísérletezik. Megbeszélt a házastársával heti két „privát” estét, amikor mindketten azt csinálhattak, amit akartak, bűntudat nélkül. Egy hónap elteltével nemcsak hogy nem távolodtak el egymástól, de azt tapasztalták, hogy ismét hiányoztak egymásnak, és sok mondanivalójuk volt.
Az érett és stabil kapcsolat jele, hogy képesek vagyunk nemet mondani és kölcsönösen előnyös feltételeket kialkudni.
Az ilyen család nem ketreccé, hanem megbízható hátországgá válik, ahol az ember erőt meríthet és önmaga lehet. A szabadságra és tiszteletre épülő közelség sokkal mélyebb, mint a kötelességtudaton alapuló.
Olvassa el még
- Miért rejtegetjük a valódi érzelmeket: az álarc ára a szoros kapcsolatokban
- Amikor a kényelem felülkerekedik az érzéseken: A láthatatlan pár csapdája
