Sok pár úgy menekül a konfliktusok elől, mint a tűz elől, a vég előhírnökének tekintve azokat.
A hallgatás és a látszólagos nyugalom azonban gyakran sokkal riasztóbb jelnek bizonyul, mint a kapcsolatok hangos, de őszinte tisztázása – számol be a tudósítója.
A veszekedés nem háború, hanem egyfajta nyelvezet, amelyen a partnerek megpróbálják elérni egymást. Kétségbeesett kiáltást takar, hogy néhány fontos igényt nem vesznek észre.
Fotó: Pixabay
A pszichológusok már régóta megfigyelték, hogy a teljesen konfliktusmentes párok kevésbé valószínű, hogy hosszú ideig együtt maradnak. Külső jó közérzetük alatt gyakran rejtőznek bennük ingerültségek és fülsiketítő félreértések.
Amikor az érzelmek előjönnek, végre meglátjuk a másik valódi határait és értékeit. Hiszen nem egy képzeletünkben megalkotott ideális képpel lépünk kapcsolatba, hanem egy élő, valós személlyel. A konfliktus ledobja a rózsaszínű szemüveget, és visszavisz minket a földre, ahol valami valóságosat lehet építeni.
A kulcs nem az, hogy mindenáron elkerüljük a veszekedést, hanem az, hogy megtanuljuk, hogyan lehet azt környezetbarát módon lebonyolítani. A személyeskedés, a sértegetés és a szarkasztikus megjegyzések nem vezetnek sehová. De a „dühös vagyok, mert megbántottak” mondat egy valódi párbeszéd kezdete lehet.
Egy ismerősöm mesélte, hogy egy különösen heves vita után a feleségével, mindketten kifulladva hirtelen elhallgattak, és egymásra néztek. És ebben a csendben nem harag volt, hanem az a különös felismerés, hogy mindketten csak azt akarták, hogy meghallgassák őket. Ez a pillanat fordulópont volt számukra.
Egy őszinte konfliktus után, amikor minden sérelem kimondásra került, és nem a fejedben játszódik le újra, meglepő megkönnyebbülést érzel. Helyet kap a gyengédség és a valódi intimitás, amely elfogadásra, nem pedig illúzióra épül. Rájössz, hogy a partnered veled maradt, még azután is, hogy meglátta „nem ideális” énedet.
A konstruktív harc művészete a párkapcsolatokban a csúcs. Bátorság kell hozzá, hogy sebezhető legyél, és bölcsesség, hogy időben megállj. Legközelebb, amikor vihar közeledtét érzed, próbálj meg nem elmenekülni, hanem megfordulni és szembe nézni vele.
Lehet, hogy rájössz, hogy a mennydörgés és a villámlás nem a világvége, hanem egy természeti jelenség, amely kitisztítja a levegőt, és új erőt ad a talajnak a növekedéshez.
Olvassa el még
- Mi történik, ha sosem veszekszel a pároddal: harmónia helyett csendes pokol
- Miért a barátnődnek panaszkodj, ne a párodnak: a harmadik fél nem nyilvánvaló előnyei
