Az interneten könnyen lehet találni olyan videókat, amelyeken kakaduk vagy jakabok népszerű dallamokra táncolnak, és ezzel nagy vihart keltenek a nézők körében.
Kívülről nézve vicces mutatványnak tűnik, de a spontán szüneteket tartó papagájok mögött mély neurobiológiai folyamatok húzódnak meg, amelyek az emberhez teszik őket hasonlóvá – számol be a tudósítója.
Azt a képességet, hogy érzik a ritmust és szinkronizálják a mozdulataikat a külső zenei ütemmel, sokáig az emberek kivételes tulajdonságának tartották. Kiderült, hogy egyes papagájfajok a legteljesebb mértékben rendelkeznek ezzel az adottsággal, ami zenei szempontból egyenrangúvá teszi őket velünk.
Fotó: Pixabay
A tudósok szerint ennek a képességnek a gyökerei az összetett társadalmi szerveződésben és a hangképzés szükségességében rejlenek. A papagájok az emberhez hasonlóan az idősebbek utánzásával tanulják meg a hangképzést, és hangképző apparátusuk lehetővé teszi a hangok rugalmas modulációját, ami nyilvánvalóan szorosan összefügg a testkontrollal.
A híres hókakadu, becenevén Hógolyó, a tudományos kutatások igazi sztárja lett. Amikor a biológusok megváltoztatták egy kompozíció tempóját, a madár magabiztosan igazította mozgását az új ritmushoz, ezzel nem csupán memorizálásról, hanem valódi tapintásról tett tanúbizonyságot. Tánca improvizáció volt, nem pedig bemagolt szekvencia.
Egy afrikai szürke papagáj tulajdonosa szerint kedvence teljesen másképp reagál a klasszikus zenére és a gyors táncritmusokra. Beethovenre csak finoman tud ringatózni, de latin-amerikai dallamokra táncolni kezd, rázza a fejét és guggol.
Ez egy jelenség túlmutat
puszta utánzás. MRI-vizsgálatok kimutatták, hogy a zenehallgatás a papagájoknál ugyanazokat az agyi területeket aktiválja, mint az embereknél, beleértve a motoros működésért és az érzelmekért felelős központokat is. A zene szó szerint megmozgatja a testüket.Úgy tűnik, hogy a tánctudás összefügg a madarak általános intelligenciaszintjével és szocialitásával. A kifinomult kognitív képességeikről és a rajban való életükről ismert fajok, mint például a kakaduk és az ara, nagyobb érdeklődést mutatnak a ritmikus mozgások iránt, mint kevésbé szociális rokonaik.
A papagájok számára a tánc nem csupán szórakozás, hanem a társas interakció és az érzelemkifejezés egyik formája. A vadonban a szinkronizált mozdulatok gyakran a párzási rituálék részét képezik, vagy a páron belüli kötelékek megerősítésére szolgálnak. A háziállat valószínűleg ugyanígy próbál kapcsolatot teremteni a „nyájával” – az emberi családdal.
Amikor tollas barátunknak zenélünk, nem csupán szórakoztatjuk, hanem lehetőséget adunk neki, hogy kifejezze természetének egyik legmeglepőbb és legösszetettebb oldalát. Ez egyfajta híd a világaink között, amely a ritmus egyetemes nyelvére épül.
Olvassa el még
- Mit töm a hörcsög a pofájába: a szőrös ellátmányraktár titkai
- Mi történik, ha egy macskát egyedül hagynak: cáfolat a háziállatok önállóságáról szóló mítoszokra
