Sokan még mindig összekeverik az egészséges öngondoskodást a nyílt önszeretettel, aknát rakva ezzel a kapcsolataik alapjaiba.
Feláldozzák az érdekeiket, hálát várva, és a végén csak kiégés és neheztelés marad – számol be a .
Az igazi önszeretetnek semmi köze a nárcisztikus önimádathoz. Sokkal inkább egy erős belső alap, amely lehetővé teszi, hogy átvészeljük a viharokat, és megbecsüljük magunkat még a konfliktusos pillanatokban is.
Fotó: Pixabay
A pszichológusok megjegyzik, hogy az a személy, aki nem értékeli magát, tudat alatt ezt a hozzáállást vetíti ki a partnerére. Alig hisz a bókok őszinteségében, és folyamatosan várja a fogást, ami mérgező, szorongó légkört teremt a párkapcsolatban.
Az ilyen ember olyan, mint egy ingatag alapokon álló ház, amely folyamatosan kívülről igényli a támogatást. Bármilyen szellő – kritika, a partner figyelmetlensége – földig rázza. Hangulata és önbecsülése katasztrofálisan kezd függni a szerelme minden szavától és pillantásától.
Belső magjától megfosztva társfüggőségbe zuhan, nyomtalanul feloldódik a másikban. Két teljes személyiség helyett egyetlen instabil konstrukció alakul ki, amelyben mindketten elveszítik önmagukat. Az ilyen párkapcsolatban a partner gyakran érzi a felelősség nyomasztó súlyát valaki más boldogságáért.
A párterapeuták gyakran hangsúlyozzák, hogy a „nem” mondás és a személyes határok érvényesítésének képessége az önszeretet és a párkapcsolati szeretet aktusa. Nem egy fal, hanem inkább egy folyó partja, amely megakadályozza, hogy kaotikusan kiöntsön, és mindent tönkretegyen maga körül. Ahol nincsenek határok, ott a szerelem fokozatosan mocsárrá válik, ahol az egyéniség és a szenvedély egyaránt megfullad.
Ha valaki valóban értékeli önmagát, nem engedi, hogy lekicsinylően bánjanak vele, de nem is törekszik arra, hogy megalázza a partnerét. Az ő jelenlétében a többi ember önkéntelenül is nyugodtabbnak és magabiztosabbnak érzi magát. Nincs szüksége fontosságának állandó megerősítésére, hiszen ezt az érzést magában hordozza.
Magabiztossága mágneses erővé válik, amely ugyanilyen érett hozzáállást vonz. Az egészséges partnerek intuitíve felismerik ezt a belső teljességet, és törekednek rá. A kapcsolatok megszabadulnak a kölcsönös sérelmek és manipulációk terhétől.
Az önszeretet az apró dolgokban nyilvánul meg: a képesség, hogy bűntudat nélkül töltsünk el egy estét egyedül, a képesség, hogy olyan munkát és hobbit válasszunk, ami örömet okoz. Nem elszigeteltséget jelent, hanem új színekkel és beszélgetési témákkal tölti meg az együtt töltött időt.
Mindkét partner érdekes, gazdag élete közös értékké és a kölcsönös érdeklődés végtelen forrásává válik.
Egy híres pszichoterapeuta egyszer azt mondta, hogy csak annyira tudjuk szeretni a másik embert, amennyire önmagunkat szeretjük. Ez a gondolat csak első pillantásra tűnik paradoxnak. Ha megpróbáljuk megadni másnak azt, amink nincs, az kudarcra van ítélve, és csak érzelmi kimerüléshez vezet.
Azáltal, hogy az ember feltölti a belső edényét, képes megosztani a partnerével megbánás és rejtett számlák nélkül. Szerelme feltétel nélküli ajándékká válik, nem pedig egy kölcsönös befektetést váró tranzakcióvá.
Az ilyen kapcsolat megszűnik a becsvágy csataterévé válni, és biztonságos kikötővé válik.
Olvassa el még
- Mi történik, ha a barátság eltűnik a párkapcsolatban: miért nem elég a szenvedély
- Miért van szükségünk egy „szeretetnyelvre”: hogyan hagyjuk abba a különböző dialektusok beszélését
